Ich bin Dein Vater!

Na, ezt is megéltük. Tegnap sikerült kipróbálnom a Metal Gear Solid: Peace Walker demóját. Igaz, a sikerélményhez vezető folyamat a fél napomat kitette, de bizony mondom, megérte a dolog.

A hivatalos, angol nyelvű változat még tavaly (bruhaha, pár hete) jelent meg a neten, ugyan nálam elvetemültebb MGS fanok már az ősszel megjelent Japán verziót is fatal errorossá tolták, én inkább türelmesen megvártam, míg Kojimáék hozzánk vágnak valami olvasható nyelven írott programot.
A programot magát alapvetően nem lenne nagy kunszt telepíteni, a számítógéphez csatlakoztatott PSP készülék PSP nevű mappájának GAME alkönyvtárába kell átmásolni a játék mappáját, és már indulásra kész a cucc. Persze kis alapfeltétel, hogy az oprendszer legalább 6.0-ás verzió legyen. Ám a hozzám hasonló csalók, akik előszeretettel moddolják szét a gépet, találkozhatnak némi akadállyal.
Géptől függően, ajánlott az 5.50 GEN-D3 (duci PSP) avagy az 5.03 GEN-C (Slim) nevű Custom Firmware programokat telepíteniük. Természetesen még így sem biztosított a program hibátlan működése, ahogy az esetemben is történt, de főleg inkább műszaki gondok tehetnek keresztbe, szóval, akinek már amúgy is van valamilyen CFW a gépén, az előbb próbálja meg a legújabb verziók alatt futtatni a játékot.
Jómagam eleinte még a CFW alatt sem tudtam indítani az MGS-t, ám tudjuk jól, a google jó barát, és kis kutatás után ráleltem egy eléggé megbízható oldalra, ahol elláttak mindenféle jó tanácsokkal. Előfordulhat ugyanis, hogy a frissített CFW ellenére néhány opciót magunknak kell beállítanunk.
Először is, bizonyosodjunk meg róla, hogy a legújabb GEN verzió van a gépen. Azután a főmenübe kilépve nyomjuk meg a SELECT gombot. Ekkor megjelenik a CFW VSH menüje. Itt lépjünk be a RECOVERY menübe. Itt lehetőleg legyen kikapcsolva minden PLUGIN. A RECOVERY menüben lépjünk be a CONFIGURATION almenübe, és tegyük elérhetővé (ENABLE) az Use version.txt programot.
Ezek után, normális esetben garantált lenne a siker, bár egyes esetekben, ahogy nálam is, előfordulhatnak még egyes problémák.
Éppen ezért érdemes még a CFW VSH menüjében az UMD mode legyen átállítva m33 driver vagy Sony módra.
Miután jól meghegesztettem a gépet, el is indult szépen a játék. Egészen az epilepsziára felhívó figyelmeztetésig, mikor is kilép a program és jön a 80010013-as hibaüzenet. Ez azt jelenti, hogy szar a memóriakártya. Ez van. Műszaki hiba, nem a program tehet róla.

Szerencsére ilyenkor itt van az ESPALPSP nevű csapat, akik demókat és kész játékokat konvertálnak át ISO formátummá. Természetesen a Peace Walker demót is megoldották. A HEN programnak hála pedig ez a formátum könnyen futtatható, így nagy örömömre félnapnyi szerencsétlenkedés után belekóstolhattam Kojima mester legújabb remekébe.

SPOILER ALERT!

A játék hatásosan indít, egy színkód látható, zavaros adásként, alatta semmi zene, csak egy idegesítő alapzaj, még az ősrobbanás idejéből. START gombot leütve jön is a profil készítés, és első mentésünk.
Új játék, és jön is az első bevezető videó. Big Boss érkezik motoron, gyújtana rá a szivarra, de nem jön össze. EPIC FAIL. De humoros értelemben. :)
Egy tengerparton jár, a part szélén maszkos katonák gyakorlatoznak. Big Boss újonnan alapított zsoldosseregének tagjai ők, a főnököt látva vigyázzba vágják magukat, kezdődik a TUTORIAL.

Az újoncokat kiképző tiszt úgy látja jónak, ha maga Big Boss mutatja meg a zöldfülűeknek, mi is a módi errefelé. A tiszt parancsaira kell cselekednünk, a gép tippeket ad közben, hogy mikor mit nyomjunk le, forgassunk el. Természetesen mindezek alatt csak az alapmozdulatokat és egy kis közelharcot tanul ki az ember, de az újoncoknak egyáltalán nem árt, és a régi motorosoknak is bele kell jönniük újra, a Portable Ops ehhez képest ugyanis gyerekjáték csupán.
A kiképzés után jön is egy jó hosszú átvezető, ami egy MGS játéktól minimum elvárható. Természetesen a Port.Ops mintájára itt is Ashley Wood animált képregényeit csodálhatjuk, nagyszerű szinkronnal, nem is bánom, hogy nem CG videók vannak. Ezeknek a képregényeknek megvan a maguk hangulata.
Az átvezető amúgy épp csak egy keveset sejtet az egész játék történetéből, egy demótól mást nem is várhat el az ember.
Costa Rica kormányából jött el Bosshoz egy magas rangú beosztott, segítséget kérni bizonyos katonai ügyekhez. A poént nem lőném le, az mindenesetre biztos, hogy a Port. Opsból pár utalás visszaköszön majd a teljes játékban is. Úgy tűnik, hogy Gene nagy hatással volt Big Bossra.
Az öreg Snake (nem Solid, Naked :) ) csak nagyon vonakodva fogadja el a megbízást, kicsit sérti, hogy egyszerű háborús kutyáknak tartják őt és a seregét, holott ha baj van, illegális úton ők a legmegbízhatóbbak. Külön poén, hogy közben végig azt a szivart akarja meggyújtani, de csak nem megy az. Igazi EPIC FAIL, én mondom. :)
Az animációban még két főbb szereplőt ismerhetünk meg, egy Paz nevű leányzót, és kapaszkodni, Master Millert. Igen, az a Miller, az MGS1-ből. Yeah!
Az átvezető végével búcsút is mondhatunk a demóban megjelenő összes történeti vonalnak. Egy könnyed alapküldetés következik, ez a kiképzés. Az elején céllövődét és pár akadályt találunk, ezek még a játék irányításához való szoktatást hivatottak betölteni. Később már katonákkal is meg kell küzdenünk, bár annyira nem vészes, ez is inkább a belerázódást szolgálja.
A HUD nagyban eltér a Port. Opsban megszokottól. Bal alsó sarokban az életcsík virít, jobb alsóban az épp használatban levő fegyver. Eddig oké. A TUTORIAL alatt szépen elsajátítható a gombok és a menük használata. Fel is tűnt egy jópofa újdonság, végre több cuccot is magánál tarthat a játékos, és akció közben, valós időben lehet váltogatni a tárgyak közt. Noha ez nagyon is eltér az MGS játékok megszokott módszerétől, meg kell hagyni, növeli az izgalmat. Ugyanígy kellemes meglepetés a zajszintmérő. Ezen figyelhetjük, hogy mekkora zajt csapunk, s ez által mekkora az észrevétlenségünk a közelben leselkedő katonák közt. A zajkeltésünk a ruházatunktól is függ, míg a lopakodó felszereléssel csak minimális zajt csapunk, addig a harci felszerelésben nehéz észrevétlennek maradni.

Ugyanígy a radarhasználat is ruhafüggő. Sneaking suitban már a modernebb, a klasszikus MGS-ekből jól ismert radart használhatjuk, aminek a segítségével könnyen kicselezhetjük az ellent. Más öltözékek esetében viszont csak a hang lokátor áll a segítségünkre.

A fegyverek is hasonló módon lettek kitalálva. Lopakodva az altatólövedékes pisztoly, míg nehezebb felszerelés esetén nehéztüzérségi fegyverek, és rakétavetők is ott pihennek hősünk farzsebében.
Sajnálatos módon, a demó verzióban nincs lehetőség a felszerelésünk egyéni átrendezésében, ám a teljes verzióban már magunk szabhatjuk majd meg, hogy melyik ruházathoz melyik fegyvert visszük magunkkal.
Játék közben a térkép is előhozható, kétféle formában. Az egyik lehetőség egy hagyományos madártávlati térkép, míg a másik egy taktikai féleség, ahol a több részre tagolt pályán láthatjuk aktuális helyzetünket. Ezen felül jelzi még az egyes pályarészletekhez vezető útirányt is.
Az első pálya teljesítése után a játék menübe kerülünk, ahol pályákat, játékmódokat lehet kiválasztani. Ez úgy néz ki, hogy egy adott pálya kiválasztása után a terephez szerintünk legmegfelelőbb felszereléseket és egy vagy többjátékos módot választhatunk ki. Ugyanis a Peace Walkerben lehetőségünk van a sztorit is multiban nyomni, ahogy azt a Diablo II-ben is tehettük.
A demóban négy terepöltözék közül lehet választani. Az alap katonai felszerelés és a gerillaöltözet érhető el eleinte, de később még a lopakodós és a harci felszerelés is választható lesz.
Mindegyik öltözéknek megvan a maga előnye és hátránya, tehát tényleg érdemes az adott küldetés stílusához megfelelőt választani.

Az első alappálya után még három küldetéssel lep meg minket a demóprogram. Az egyik egy meglehetősen könnyű, de ízig-vérig MGS pálya. Egy ellenséges kikötőbe kell behatolni, a lehető legészrevétlenebb módon, és a végén likvidálni pár rossz arcú katonát. A második már valamivel nehezebb, egy erődítmény a cél, amit képzett zsoldosok őriznek. Érdekesség, hogy egy-egy küldetés végén kiértékeli munkánkat a gép, aszerint, hogy mennyi idő alatt teljesítettük, hány embert öltünk meg és hogy hányszor vettek észre. Ezek alapján S, A, B, és C rangot kaphatunk. Vén MGS fan létemre büszkén mondhatom, hogy félnapi játék után sikerült mind a négy pályát A szintre feltornáznom, ami nem kis teljesítmény, lévén nem vagyok nagy PSP fan. Persze tudom, az igazi Hardcore gamerek már elsőre S szinten teljesítik, de én már ennyivel is megelégedtem. Főleg, hogy ilyenkor egy PSP-re való háttérképet is kapunk nyereményként, Naked Snake mogorva tekintetével, és a pályán elért eredményekkel. :)

A negyedik, és egyben utolsó demópálya igazi meglepetés. A Japán demóban ugyanis csak az első három kapott helyet. Na, ezek után mondják nekem, hogy nem volt érdemes az angol verzióig várnom. ;)
Az utolsó pálya igazi zúzda, és tisztelgés az MGS1 előtt. Feladatunk ugyanis egy tankot felrobbantani, ami elég nosztalgikus érzéseket kelt minden MGS fan szívében. Ennek megfelelően nem is könnyű jó rangot elérni, mert bár nem nagy kunszt levegőbe repíteni a masinát, A ranghoz mégis három perc alatt, nulla emberi áldozat mellett kellett teljesítenem. A legmegfelelőbbnek a nehéz harci öltözék, avagy általam szamuráj páncélnak nevezett ruházat bizonyult. Három RPG rakéta, pár kézigránát és egy jóféle géppuska.
Sajnos ennyiből áll a demó, bár azt meg kell jegyezni, így is több mindent pakoltak bele mint amennyit reméltem.

Mindent összevetve, én egy 2010 legjobb PSP játéka díjat érzek a levegőben. Már maga a demó annyira lehengerlő, hogy az eszméletlen. Igazi élmény volt vele játszani. És amíg a teljes játék ki nem jön, biztos rongyosra játszom még. Nem mondom, hogy újítójáték lenne, de a hangulata talán ennek a leghasonlóbb az örök klasszikus MGS1-hez. Naked Snake lazább mint valaha, egy zsoldos sereg élén harcol olyan eszmékért amik normális embernek eszébe nem jutnának soha. Már meg-megcsillan személyében valami, ami előrevetíti azt a gonosz embert, akinek megismerhették a régi MGS fanok. A Portable Ops és a Peace Walker egy olyan párost fog alkotni, mely véleményem szerint Big Bosst az egész MGS Saga legmélyebben ábrázolt figurájává emeli majd, és én már alig várom, hogy fény derüljön Big Boss még megmaradt végső titkaira.

Köszönjük Hideo Kojima!

Nah, ide is jó régen írtam már. Sebaj, az újévvel éppen itt az ideje, bár túl sok jót nem nagyon tudok lejegyezni. Teszek is be valami nyugtató zenét…
Metallica St. Anger lett. :)

Hirtelenjében nem is tudom, mivel kezdjem, érzésem szerint úgyis panaszáradat lesz a dologból. A nyári elbocsátás óta még mindig nem sikeredett semmi munkát magaménak tudnom. Ugyan két gyárba is beadtam a papírokat, hátha legalább a sorra felvesznek, de úgy tűnik, hogy nem csak vagyonőrként vagyok ilyen szerencsétlen.
Azért még pont az ünnepek előtt sikerült előre felbasznom az agyam felidegesítenem magamat. Történt ugyanis, hogy unokanővérem nagy boldogan bejelentette, hogy egy ismerőse szerzett nekem egy tuti állást. Szemétlerakóhoz keresetek vagyonőrt, hát mér ne, gondoltam. Aztán látom, hogy ez az a lerakó, ahová már próbáltam bejutni egyszer, de nem sikerült. Mindegy, akkor még nem ismerte az unokanővér azt a palit.
Elmentem hát, jó tíz centis hóban, fagypont körül. Nyáron már megjártam az utat, most jól felkészültem, ugyanis busz az igen ritkán jár arra.
Szal’ egy doboz jó Marlboro ott vigyorgott a kabátzsebemben. A táj azért gyönyörű volt, a Hoth bolygó jutott róla azonnal eszembe, anyáztam is, hogy ilyenkor nincs kéznél fényképezőgép.
Kis gyaloglás után oda is értem, be is engedtek, haverkodtunk is, meg amúgy, körbevezettek a telepen. Munka kellett, zokszó nélkül vállaltam, kollegák örültek is, ember hiány volt.
Már csak a szerződéskötés hiányzott, fel is hívták a főnököt, megbeszéltük az időpontot. Pár napra rá, el is mentem, a megbeszélt helyre érve hát látom, hogy ez az a cég ahonnan a nyáron kirúgtak. Fasza.
Azért magamra erőltettem hírhedt kőarcomat, és türelmesen vártam a Bossra. Idő közben szépen gyarapodott a konkurensek száma is, ekkor már kicsit izzadni kezdtem. A telefonon ugyanis arról volt szó, hogy ez le van zsírozva, csak aláírom a papírokat, és csókolom.
Hát nem így lett. Az ürge bejön, hát a szívgörcs el is kapott. Kölcsönösen felismertük egymást. Vége, zéró.
Azért türelmesen végighallgattam a szokásos ismertetőket, feltételeket, stb. de már túl sok reményt nem fűztem a dologhoz. Eleve a többi jelentkező közt sokkal tapasztaltabb vagyonőrök is voltak, szóval ez már halott ügy volt.
A végén egy, majd értesítjük című lerázós szöveggel véget is ért a dolog. Hát, azóta is értesítenek. :)

Erre rá egy nappal úgy lebetegedtem, mint annak a rendje. Hogy ez most azért volt, mert a fentebb írtak miatt igen depresszív állapotba zuhantam, vagy a dohányzásra visszaszokva tönkrebaszódott tönkrement a torkom, gőzöm sincs, a lényeg, hogy az ünnepeket végig ágyban töltöttem.
Aztán karácsonyra össze is jött minden jó, kezdve azzal, hogy hazatoppant hőn szeretett édesapám, és persze, hogy lelátogattak nővéremék is, ami annyira nem lett volna gáz, ha az a tapló férje otthon maradt volna.
Na, mondjuk a betegségnek hála, most kivételesen nem voltam alanya apám egyetlen kurvaanyázásokkal egybevont lekicsinylő, alkoholbűzös megalázásának sem, bár öcsém meg anyám eseteit még így is ki lehetett hallani az utcára, szokás szerint. Apropó öcsém.
Gyermeknevelési próbálkozásaim ismét kudarcba fulladtak. Egyetlen sikeremnek még mindig csak azt tudom megélni, hogy anno beírattam karatéra az öcsit, azóta szavaim süket fülekre találnak. Persze nagyrészt én tehetek a dologról, kezdve azzal, hogy szerencsétlen módon, általam sikerült összehaverkodnia azokkal a patkány alakokkal, akiket egykor még a barátaimnak képzeltem. Öcsémet addig sem kellett félteni, mondhatni ő a suli réme, de a helyzet csak egyre rosszabb. skinhead balhék, dohányzás, pia.
És karácsonyra tetoválás.
Hát el is képedtem, mikor egy kereszttel összekötött oroborusszal a karján hazatoppant. Oké, hogy Fullmetal Alchemist, meg hogy tartsanak össze a testvérek, de a picsába mán, még csak 17 éves, kurvára nem biztos a dolgában. Még ha azt hiszi, hogy igen, akkor sem. Mert ez egy olyan korszak. Persze mindezt a karácsonyi pénzből varratta magára, többek közt az enyémből is, hisz jóhiszeműen anyámnak adtam, aki meg hülye módon az öcsémnek. Hát azért a szüleim is megérik a pénzüket.

Azért jóság is volt ez alatt a csaló keresztény ünnep alatt. Betegen ugyanis nem nagyon volt választásom, kénytelen voltam a TV előtt élve rohadni.
Nah, aztán voltak jó filmecskék is, sőt. Gyermekkorom egyik rég elfeledett kedvencét nézhettem meg újra a Viasat3 jóvoltából. Nem is volt gyermek az, aki nem látta a Fehér Agyar című Disney filmet. Jack Londom amúgy sem unalmas írásából annyira jól összehozták ezt a filmet, hogy én az óta sem láttam ennél jobb farkaskutyás filmet. Meg amúgy négylábúsat. Az még hagyján, hogy Alaszka, sőt aranyláz korszak. De ember-állat barátság kialakulását így levezetni, ahogy a Fehér Agyarban megcsinálták, na, ez művészet. Természetesen a második részt is leadták, bár az már kevésbé ilyen hatásos. De lényegét tekintve ugyanúgy élvezhető, alapvetően ugyanaz a két film mondanivalója.
Amúgy is odavagyok a kutyámért, de a film után még betegen is kimentem Gömbihez, hogy legalább lássa, hogy még élek. :)

Apropó Gömbi. Hogyhogy nem, szokás szerint kutyámat is elérte a balsors. Azt leszámítva, hogy apám előszeretettel kínozza, amikor csak teheti, szegény kutya nagy kanosan kimászott a kerítésen az utcára egy szuka után, és jól be is vágta valamibe a jobb hátsó tappancsát. Azóta is fájlalja, de a smucig szülőknek hála, jövő hétig nem hívják ki az állatorvost.

Emlékezetes volt még az Édes November című Keanu Reeves film is. Nem mondanám, hogy kifejezetten rajonganék a szerelmes filmekért, de néha egy-egy ilyen film valamivel felkelti az érdeklődésem. Persze a Titanic óta mondhatni késsel a torkom előtt erőltetem magam az ilyesmihez, de ebben az esetben nem kapcsolhattam el a csatornát Charlize Theron aranyos mosolya miatt. :)
Nagyon megérte végignézni, mert ez a film volt a végső bizonyíték, a választó vonal, ami után talán már azt mondom, hogy Reeves igenis jó színész, akármennyire is utálom a képét, és simán eljátszhatná Spike Spiegelt a közelgő Cowboy Bebop filmben. Nem hittem volna, hogy valaha erre a véleményre fogok jutni, de be kell látni, hogy vannak jó filmjei, ahol megmutatja, hogy tud játszani. És jól.

Ugyanígy kellemes meglepetésként ért a Film + csatornán indított Murdoch nyomozó rejtélyei című három részes Kanadai sorozat is. Egy 19. században játszódó, erősen Sherlock Holmes hangulatú mini sorozatról van szó. Elképesztően hangulatos mű, az 1800-as évek Torontóját olyan nyomasztóan, mégis hihetően mutatja be, hogy szinte már valós események dokumentációjának tűnik. Tele van élettel, és a város minden zegzugát, mocskát is megjárja a néző, míg Murdoch fényt derít az igazságra.
Amellett, hogy roppant izgalmas módon mutatja be a nyomozást magát, olyan finomságok is előtűnnek, mint vallási viták, és a kriminalisztika, mint használható tudomány megjelenése a bűnüldözésben, a 20. század hajnalán.
Nagyon sajnálom, hogy csak három részes a sorozat, ahogy a neten utánanéztem, úgy tűnik, van egy új Murdoch sorozat is, de teljesen más színészekkel, és stábbal. Pedig a mini sorozat gárdájával szívesen elviselnék még jó pár epizódot.

No, most épp Steven Segal lenne a soros a bejegyzésben, és pont vége is az albumnak, így valami hozzá illőnek asszem’ Rammsteinnel folytatom. Mondjuk Reise, Reise? :)

Szóval sikerült megtekintenem, szintén a Film+ -nak hála egy igazi, ízig, vérig Segal filmet, Az Igazság mecénása című akcióparádét.
Hát túlságosan sokat nem tudok hozzáfűzni, Segal mester egy olyan jelenség, hogy róla égitestet kéne elnevezni, ha még nem tették. Akármilyen szar filmet is csináljon, az jó. Úgy ahogy van. A mester egyszerűen tarol, mint a hurrikán. Hiába öreg már, hiába hizlalta magát úszó erőddé, ahogy a Zsblogon írták, egyszerűen lealázza a konkurens akciófilmeket a Tv képernyőjéről. Egy tökéletes karmozdulat, egy elegáns csapás, nyugodt tekintet. Ez Segal.

Az újév ünnepe már kevésbé volt emlékezetes. Nem is tudom, volt-e olyan szilveszterem, amikor éjfél után aludni mentem az unalomtól, de ez most egy olyan volt. Kezdődött ez azzal, hogy szülők plusz jómagam kombóban telt az egész. Aztán szegény kutyámat is általában a halálfélelem kerülgeti ilyenkor, hála a piromán lakosságnak, így órákig vigyáztam szegényt, ha csak egy métert is elmozdultam mellőle, már remegett, is mint egy mobiltelefon. :)
Nagy unalmamban aztán eszembe jutott, hogy a mostani lesz nagyapám első újéve nagymuter nélkül, lévén megözvegyült szegény ember. Persze ez is csak nekem jut az eszembe, de a szülők miután kifejtem nekik a dolgot, úgy tesznek mintha egész nap ez járt volna a fejükben. Egye fene, megpakoltam pár ételtárolót anyám újévi kajáival, azt elballagtam a város falu túlsó felébe. Útközben persze mindenféle emberszabásúval volt szerencsém találkozni, olyan jelenségeken, mint tíz éves, hót részeg hülyegyerekeken, már meg sem lepődtem. Még a hangjuk sem mutál, olyan fiatalok, de már bekötött szemmel elmásznak bármelyik kocsmába. Sebaj.
Odaérve aztán megnyugodtam, látva, hogy az öreg jól viseli az egyedüllétet. Azért még maradtam pár órát, néztünk Irigy Hónaljmirigyet, bár utálom, mint a szart, nagyfater nagy rajongójuk, szóval úgy voltam vele, egyszer kibírom. Igazából az után nyugodtam meg, hogy röhögni láttam az öreget, nyugtató volt azt az őszinte boldogságot látni az arcán.
Nagy lassan sikerült hazabandukolnom aztán, közben el is pöfögtem egy fél doboz jóféle Marlborót. Mi mást ugyan, munkanélküli vagyok, nincsen pénzem, de a lehető legdrágábbat szívom én is. Ügyes.
Út közben a szokásos látvány: Részeg főemlősök, korra és nemre való tekintet nélkül. Yo.
Pont éjfél előtt sikerült hazaérnem. Koccintás, Búék, meg minden, aztán már aludtam is. Csupa izgalom.

Hál istennek tegnap délután elment apám dolgozni, bár ilyenkor kicsit irigy is vagyok, dolgoznék én is mint állat.

Metal Gear Solid Peace Walker English Demó már a gépen, holnap heggesztem is fel öcsém PSP masinériájára. Big Boss badass-ebb mint valaha, szemkötővel céloz, és szamuráj páncélban szaladgál. Alig várom. METAL GEAR!!!!

BÚÉK!!!

You've got a pu**y
I've got a d**k
So what's the problem?
Let's do it quick!

Örömmel nyugtázom, hogy a Rammstein maradt a régi. Már alig várom. :D

 

Sikerült a mai nap megtekintenem a District 9 című sokak által olyannyira várva várt filmalkotást. Alkotást bizony, baljóslatú sejtelmeim ellenére ugyanis egy nagyon is elgondolkodtató filmet kaptunk kaptam. Valószínűleg csak az én hülye ábrándozásaim miatt látok bele mindenfélét a filmbe, de most nem is ez a lényeg. Nem filmkritikát írok most, amúgy se tehetném mert csak egy szerencsétlen cam felvételen láttam a filmet.
A film juttatott eszembe dolgokat, azt hogy mostanság mennyire nagyon akarok már keresni magamnak egy helyet, ahol igazán otthon lehetnék. Nem panaszkodom, kész csoda, hogy a szüleimnél meghúzhatom magam munkanélküli létemre, de be kell látnom, a helyzet elég súlyos. Eleve választás elé állítottak érettségi után, s mivel így is úgy is rosszul járok, a kisebbik rosszat választottam. Értelemszerű ez. Ám így is azzal a feltétellel maradhattam itthon, hogy fél havi fizetést a rezsibe adok, ami bár egy albérlethez képest nem nagy ár, felnőtt vagyok már és még nem is családbarát. Ahogy pedig jönnek-mennek a munkahelyek, úgy számolom, hogy mivel tartozom a szülőknek pénzben, és így is örülhetek, hogy később is elég fizetnem. Így nem csoda ha hiányolok magamnak egy saját territóriumot, ha szabad ezt így. Semmiből jött honvágyam van, és úgy gondolom hogy ha már nem érzi magát jól az ember otthon a szüleinél, akkor érdemes eljátszani egy lehetséges költözés gondolatával.
Talán ezért is lett számomra a D9 legszimpatikusabb szereplője a kis Idegenkölyök. Amúgy alap, hogy ugyan miért a pórul járt emberi főszereplő lenne. Ááá, én is mindig azzal szimpatizálok akivel nem kell. :D Szóval ez a kis idegen a Földre született a Kilences körzetbe, mégis el akar menni az apjával Christopherrel, egy olyan világra, amit csak holovideókból ismer. A rég megszokott környezet nem feltétlen jelenti, hogy jól is érzi magát benne az ember. Meg kell ragadni minden lehetőséget, mondják sokan, én meg sorban kihagytam eddig ezeket a lehetőségeket, abban a hiszemben, hogy csak kihúzom még valameddig. De most már úgy gondolom, hogy elértem annak a bizonyos "valameddignek" a határát. Persze tökéletes hely nincs sem a Földön sem máshol a világban, de az újdonság ereje jó ideig feledtetni képes a gondokat, ezt tapasztalatból tudom.
Az ország helyzete is olyan amilyen, mégis nagyobb távlatokban gondolkodom a költözködést illetően, mintsem a falumban maradjak. Persze konkrét tervvel nem tudok magamnak előállni, de lehetőségek vannak, és mostmár kapok majd az alkalmon amint elérhetővé válik. Ám addig is egyenlőre munkát kéne találnom, hogy meg is alapozhassam valamivel a dolgot. És jó lenne valami állandó hosszútávra szóló melót kikapni. És csak még egy kicsit kibírni ezen az átkozott helyen... ahh, Good Luck Chris Jr. !

Amúgy a film kap tőlem egy 10/7-et. ^^

Videojátékhősök TOP 10

 

No, a mindenit. Ezzel a bejegyzéssel megint sikerült egy új kategóriát világra szülnöm. Annyi baj legyen. Legelső listámba a Top 10 kedvenc Videojáték hőseimet foglalom bele.
Még mielőtt elkezdődne a lista, azt előre leszögezem, hogy több neves játék szereplői fellelhetőek lesznek a listán, ám ugyanígy más híres karakterek nem kerültek fel rá. Ez azért van, mert vagy nem tartom annyira jónak azokat, mint mások, vagy csak nem sikerült még játszanom azokkal a játékokkal. Egyszóval teljesen a saját ízlésemet tükrözi ez az egész, szal az ultramegagigagamerkockák maradjanak csendben. :D
A listába 10 + 1 híres, és kevésbé híres játékhős került bele, remélhetőleg egyszer mindegyiken végig fogok haladni egy kis írás erejéig, kinél rövidebb, kinél hosszabb formában.
Miheztartás végett kezdjük talán a várható leghosszabbal. Következzék Solid Snake. A námber 1.

 

Solid Snake - 1. rész

Ó igen. Ez az a karakter, akiről nehéz bármi újat írnom, hiszen annyi helyen olvashat róla az ember, és már szinte minden apróbb titkát megfejtették. Kevés konzolos van, aki ne találkozott volna vele, azt meg elképzelni se tudom, hogy létezhet ebben a hatalmas világban olyan egykori Playstation 1 tulaj, aki ne ismerné a Metal Gear Solid első részét.
Mert bár hősünknek nem az MGS1 volt az első játéka, amin színre lépett, az igazi sikert mégis a maga idején forradalmi PS1-es platformra való lépés jelentette. Itt kezdte meg Snake azt az utat, ami végül egy erős fanbase és egy egész mítosz, saga megalakulásához vezetett.

 

Háttere
Solid Snake, amit igazi nevéről tudni, az annyi, hogy David, de használja még az Iroquois Pliskin álnevet is. Kék szemével, barna hajával, és rekedtes, torokrákos hangjával, no és a 180-as IQ-val igazi női bálvány lehetne. Na, jó, az IQ csak ráadás, manapság nem nézik azt… Eleven fegyver, tökéletes, ultimate soldier és más hasonló klisék jellemzik, amiket nagyrészt a nem éppen természetes úton szerzett génjeinek köszönhet. Snake ugyanis egy nagyon titkos, nagyon fontos, természetesen az Amerikai Egyesült Államok kormányának megrendelésére létrehozott project, a Les Enfants Terribles egyik végterméke. Az egész kutatás arra épült, hogy megpróbálták létrehozni a tökéletes katonák egy új nemzedékét, a 20-ik század legnagyobb harcosának, Big Boss-nak (igen, ez a világ ilyen idióta nevekkel van tele) a génjeiből. Ennek eredményeként született meg három kölyök, ezek egyike lett a kis David, az úr 1972-ik évében.

Mint ahogy a project céljából az kikövetkeztethető volt, Snake-et már gyermekkorától kezdve katonának nevelték. ’91-ben szépen fel is vették a seregbe, a Green Berets speciális osztagba, ahol megjárta az öbölháborút, majd nem sokkal később csatlakozott a legendás FOXHOUND erőihez, amit nem más, mint maga a híres Big Boss vezetett. Snake természetesen mit sem tudott saját eredetéről, így nem is lehetett tisztában azzal, hogy genetikai „apjának” csapatában szolgál…

 

Metal Gear

avagy, Solid Snake életre kel…
Az első Metal Gear játék története Snake első FOXHOUND küldetésének végrehajtását adja kezünkbe. A játék maga ’87-es kiadású, és még az ősidőkből ránk maradt MSX2-re készítetett. Az egész saga atyaúristene, Hideo Kojima erőlködésére jött létre ez a játék, és visszafogott sikere ellenére elég hírnévre tett szert a program, köszönhetően annak, hogy akkoriban nem a lopakodós, taktikázós játékoktól voltak zsúfolva a polcok. Egyszóval bejött az újdonság varázsa. Másik erőssége a történet volt, mely bár mostanság eléggé megmosolyogtató, az MSX2-es időkben már az is nagy szó volt, hogy egy játékban hosszabb szöveges átvezetők mesélik az eseményeket. Hosszabb… pár órányi olvasnivaló. No persze, én mit sem tudhatok erről, az MGS3 bónuszai közt lelhet rá a játékra a fiatalabb generáció, s magam is elég sokat nyűgölődtem vele. Persze erről főleg a külcsín és a nem épp PS2-re tervezett irányítás tehet…

 

Operation Intrude N313
Az évszám 1995, a helyszín a Dél-Afrikai Outer Heaven erődítmény. A világ kormányait aggasztó hírek sújtják: Valahol, egy Outer Heaven néven, számon tartott katonaállam mélyén egy minden eddiginél pusztítóbb fegyver készül. Ha baj van, természetesen nem mást, mint a FOXHOUND-ot hívja segítségül a világ, s Big Boss se mást küld ki a helyszínre, mint legjobb emberét Gray Fox-ot. Bizony. Nem a zöldfülű Solid Snake-et. :D
A parancs elég egyszerű, és érthető, ám annál nehezebben kivitelezhető: Besurranni az erődbe, és hatástalanítani azt az új fegyvert, akármi legyen is az. Ám az akció kudarcba fullad, s a foglyul ejtése előtt Fox-nak csak egy baljóslatú üzenetre futja: „Metal Gear…”
nincs más hátra, teszteljük, mit tud a „tökéletes” katona. Így kapja meg Snake az első fontosabb küldetését, valamint a Solid Snake nevet. Annak rendje és módja szerint Gray Fox nyomán belopakodik az erődbe, ahol aztán nagy nehézségek árán rálel leamortizált bajtársára, aki aztán bővebb részletekkel hálája meg a dolgot: A Metal Gear nem más, mint egy két lábon járó, nukleáris töltetekkel felfegyverzett tank, ami képes a lövedékeit bárhol a világon célba juttatni.
Snake-nek nem kell más, feldúlja az egész erődöt a Metal Gear-t és annak tervezőjét, Dr. Drago Pettrovich Madnar-t keresve. Segítségére van egy Kyle Schneider nevű navigátor is. Ám valaki nagyon megnehezíti a dolgát, rendre rossz infókat kap a helyzetről, s csak lassú előrehaladással sikerül célt érnie. A doki amellett, hogy nagyon röstelli a dolgot, elárulja, csak azért dolgozik a rosszfiúknak, mert azok elrabolták a lányát. Klisé ugye? Sebaj, Snake ezt is megoldotta, s miután Madnar elkotyogja a Metal Gear gyenge pontjait, hősünk egy végső ütközetben a pusztító fegyver, s az erőd ellen, leleplezi Outer Heaven vezérét, aki nem más, mint a legendás harcos, a legnagyobb, a FOXHOUND feje, Big Boss!
Úgy tűnik, az akció sikerrel zárult, s Big Boss az erőddel együtt odaveszett. Snake viszont, akit megviselt az árulás nagyot csalódott a világban, meg amúgy az életben, ki is lépett a FOXHOUND-ból, majd pár hónapnyi CIA szolgálat után zsoldosnak állt, hogy elég pénzt összeharácsolva később letelepedhessen a Kanadai vadonban.

 

Noha a játék maga eléggé kiforratlan volt még, Kojima már ekkor nagyban gondolkodott. A Metal Gear nem csak a kezdete az MGS sagának, de nagyon fontos alapja is. Big Boss, az Outer Heaven, és más, a későbbiekben fontossá váló karakterek mind visszatérnek a folytatásokban, a végére egy egész kört alkotva, s így gyakorlatilag majd’ minden visszavezethető a kezdetekhez. Outer Heaven amúgy az egyik olyan legendás helyszín az MGS szériában, mely nagyon közel áll hozzám. Outer Heaven az erődítmény, melyet Big Boss katonák és zsoldosok számára hozott létre, olyan embereknek nyújt otthont, akik szívükben, lelkükben harcosok, s nem találják helyüket a világban. És bár mindez elég fellengősen hangzik, Big Boss valódi célja ezeknek a katonáknak a kihasználása, egy személyes, idejét múlt álom valóra váltásához, de ez már egy másik MGS karakter másik játékához tartozik…

 

Metal Gear 2

Snake-et ideje végre komolyan venni!
Hideo Kojima és a Konami jóvoltából ’90-ben érkezett a folytatás, a változatlanság kedvéért szintén MSX2-re. Mind a sztorit, mind a játékot magát komolyabbra fogták. A lopakodós részek kifinomultabbakká váltak, agyasabb ellenfelek és igazi nehéz helyzetek kerültek a programba, de ami talán a legfontosabb, hogy Solid Snake megkapta a rá jellemző karakteres arcát, s bár a sztori ezúttal is egy akciófilmekből merítő kliséhalmaz, már érezni, hogy Kojima lassan ugyan, de építgeti a sagát, egy sokkal komolyabb, mélyebb hangvételű útra terelve a Metal Gear nevet…

 

Operation Intrude F014
1999, a világ olajkészletei vészesen fogynak, s a nukleáris, és más alternatív energiaforrások nem állnak készen végleg leváltani a fekete aranyat.
Ezekben a szorult időkben egy neves cseh tudós, Dr. Kio Marv egy új algafajt hoz létre, ez az OILIX. A géntervezés csúcsa, a közönséges alga egy olyan változata lett, mely képes a fotoszintézis melléktermékeként olajszármazékokat hátrahagyni.
Találmányához világszerte nagy reményeket fűznek, s meghívják egy, a Prágában rendezett világkonferenciára, ahol először kerül bemutatásra az alga.
Ez a világformáló esemény az, amire egy kis, isten háta mögötti ország, Zanzibar Land évek óta várt. Prágából az USA-ba utazván, Zanzibári fegyveresek rabolják el a tudóst, s találmányát. A NATO nyomozásba kezd, s amit találnak, az nem kecsegtet semmi bíztatóval. Zanzibar Land szándéka a teljes nukleáris világhatalom, s ezt az OILIX és Dr. Marv túszul ejtésével szándékozik elérni.
Nagy a baj, s ilyenkor nincs más, mint hívni a tökéletes katonát… de hogyan?
Snake az Outer Heaven-ben történtek óta magányosan tengeti napjait egy Kanadai házikóban. Állandó rémálmok és hallucinációk gyötrik, Snake poszttraumatikus stresszben szenved, ám a FOXHOUND új vezetőjét, Roy Campbell-t nem zavarja a dolog: Visszahívatja hősünket kényszernyugdíjából, s ismét kezébe adja a világ sorsát.
Kis ország, kevés hely. A jól informált Campbell parancsnok útbaigazításával Snake hamar az egyik fontos katonai komplexumba tér, s itt felveszi a kapcsolatot Holly White CIA ügynökkel, aki ezután navigátorként segíti marcona hősünk munkáját, s később szorosabb kapcsolat látszik kialakulni köztük…
Nem kell sok idő, s felbukkan az első akadály: Egy nindzsa harcos támadja meg, aki csak a veszte csata után fedi fel kilétét: Kyle Schneider, a navigátor, aki Snake-et végigsegítette Outer Heaven-ben.
Az erődben történt események után a NATO nyomására Schneider egy titkos NASA kísérlet keretében különleges képességekre tett szert, ám a project becsődölt, s a kísérletben résztvevő Fekete nindzsák nem találták, nem találhatták helyüket a világban. Többen, köztük Kyle is Zanzibar Land-en találták meg helyüket, mint zsoldosok, s hű katonák.
Schneider megrökönyödve, haláltusáját vívva, de elárulja legyőzőjének Dr. Marv tartózkodási helyét.
Sajnálatos módon, egészen mást talál Solid barátunk: Drago Pettrovich Madnar, az előző részből ismert tudós tevékenykedik az építményben, nem túl meglepő módon egy újabb Metal Gear-t tervezgetvén. Madnar elrablása ezúttal jobban sikeredett, Snake nem tudja hová tenni a dolgot. Ami viszont igazán mellbe vágja, hogy Zanzibar Land vezére nem más, mint a halottnak hitt Big Boss.
A kutatás tovább folytatódik, ezúttal sokkal elkeseredettebb hangulatban. Holly, a navigátor túszként végzi, s Snake kénytelen kitérőt tenni a nő megmentéséért. Természetesen sikeres a túszmentés, és öröm az ürömben, Holly tippjeinek nyomán sikerül kapcsolatot teremteni Marv dokival. Vagyis sikerülne, ám hamar rájön hősünk, hogy nem a kommunikátora rossz, hanem egyszerűen csak nem értik egymást a dokival. Marv nem beszélni angol, Solid Snake nem tudni cseh. J
A problémára Madnar nyújthat megoldást: Egy Cseh rendőrtiszt, bizonyos Gustava Heffner. A nő Marv testőrségéhez tartozott, s a dokival együtt rabolták el. A katonák közé vegyülve próbál épp lelépni Zanzibárról valahogy, így nehéz dolga akad Snake-nek. Gustava mint kiderült róla, hogy egy bizonyos Frank Hunter nevű fickó miatt lépett be a rendőrség kötelékébe, s ha Snake-nek nem is, az MGS fanoknak gyanússá válhat a név…
A cseh segítséggel sikerül kapcsolatba kerülni Marv-val, aki elárulja cellájának pontos helyét. A trió, Snake, Madnar és Gustava útnak indul, hogy pontot tegyen az ügy végére, ám valaki más az ő életüknek a végére szeretne pontot tenni. A komor névre keresztelt The Bridge of Sorrow hídon átkelve rakétatámadás éri a csapatot, s Gustava áldozatul esik a robbanásoknak. A balfordulatok kérlelhetetlenül követik egymást, Madnar-t katonák rabolják el, s Feltűnik a Metal Gear is, üzemképesen, egy régi ismerős, Gray Fox irányítása alatt. Jó baráthoz méltóan Fox egy ultimátumot hátrahagyván lelép a géppel. Amennyiben Snake elhagyja Zanzibar Land földjét, megkíméli életét. Gustava még a halála előtt odaadja hősünknek a Marv celláját nyitó kódkártyát. Ezt felhasználva, valamint jó pár katonát leküzdve rá lel céljára, ám az esemény nem annyira örömteli, mint amilyennek az ember várná. Csupán Dr. Marv vérbefagyott hullája lakja a cellát, s mindezek tetejébe Holly-tól befut az infó miszerint Madnar-t nem elrabolták, hanem megmentették a Zanzibáriak: Madnar önként csatlakozott Big Boss-hoz, s hozta létre az új Metal Gear-t. Kettősügynökként információkat cserélt a keleti és nyugati erők közt, bosszúból, amiért a tudóstársadalom kivetette magából radikális nézetei miatt.
Miután szépen kiveri a tudósféregből a Metal Gear D gyenge pontjait, és lelépni készül az OILIX mintákkal, az ultimátum lejártával Gray Fox tűnik fel a gépezetet irányítva. Snake hasztalan próbálja jobb útra téríteni egykori bajtársát: Sejtelme sincs arról, hogy Fox mennyivel tartozik Big Bossnak, s őszintén szólva az MGS fanok is csupán a Metal Gear Solid: Portable Ops után lehettek tisztában a két ember kapcsolatát illetően. A lényeg, hogy Fox az Outer Heaven-ben történtek után végképp elhatározta, hogy Big Boss oldalán vívja meg harcát, így Snake-nek nem marad más választása, mint a Metal Gear D tönkretétele után megküzdjön az egyik legjobbal.
Egy aknamezőn, szemtől szemben küzdenek meg egymással, s egy rosszkor jött infómorzsából derül fény arra, hogy Gray Fox nem más, mint Frank Jaeger, akit Gustava Frank Hunterként ismert.
Fox csúnyán végzi az aknák közt, s utolsó szavaival halvány utalásokat tesz arra, hogy miért is van szüksége Big Boss-ra, majd átadja magát a halálnak abban a tudatban, hogy odaát Gustava vár rá.
Snake leamortizálva, gyűlölettel telve vág neki a távozáshoz, ám van még valaki, valaki aki rá feni a fogát…
Big Boss személyesen vár a tökéletes katonára. Egyszer s mind véget akar vetni a háborúskodásnak, ám csak két véget fogad el: vagy Snake, vagy ő maga nyeri a csatát. Big Boss hasztalan próbálja megértetni egykori beosztottjával, hogy valójában mi motiválta az Outer Heaven és Zanzibar Land megalapítására. Ugyan a játékban nem hangzik el egyszer sem, a Metal Gear Solid-ból tudjuk, hogy a végső harcban Big Boss egy féligazsággal próbálja még utoljára az oldalára állítani hős kommandósunkat: Egy nagyon ismerős, „Én vagyok az apád!” szólással, ami bár nem teljesen fedi a valóságot, önmagában is elég löketet ad Solid-nak ahhoz, hogy ezúttal biztosan a sírba küldje az évszázad legnagyobb harcosát.

 

Mint észrevehette a kedves olvasó, az MG2 történetben már picit bővebb és csavarosabb, mint az előd volt. Solid Snake karaktere itt már echte ugyanaz a Snake akit az MGS-ben megismerhetett a nagyvilág. Ha valaki egy kicsit is fogékonyabb a szöveges játékokra, akkor a gagyi külsőt leküzdve egy nagyon jó, izgalmas, ám ismerős, többször lenyúzott történetet kaphat. S hogy ez a sok klisé ilyen jól működik az főleg a karakterek érdeme. Ugyan sajnálatos módon a kötelező pályavégi boss-karakterek nem rendelkeztek Snake elpusztításánál több motivációval, Gustava, Madnar, Gray Fox és mások mind kidolgozott háttérrel és célokkal bírtak, és ez szükségképpen Solid Snake karakterére is kifejezetten pozitívan hatott. Fox-szal vívott elkeseredett csatája az aknamezőben, szembenézése Big Boss-al, ezek az események mind mélyítették mind a történet komolyságát, mind a főhős jellemét.
És ami a legszebb az egészben, hogy mindezen dolgok adták a táptalajt a világ tán egyik legeslegjobb játékához…

Folytatás nemsoká...

 

Első érdemi bejegyzésem tárgya, egy itthon kevésbé ismert anime, cím szerint az Outlaw Star lesz.
Műfaját tekintve erősen shounen, szerencsére, ugyanis az anime eredetije, a manga az finoman szólva is az ecchi szinten jár, bár tény, hogy a hentai mélységeibe nem merészkedik.
Mint az általam kedvelt shounenek többsége, így ez is egy sci-fi sorozat, és ami szintén nézőssé teszi számomra, hogy csupán 26 részes, így nincs szükség több száz epizód kronológiai sorrendben való észben tartására. Valamint ne várjon senki tíz epizódon át tartó értelmetlen pofázást, és kame-hame energiagyűjtést, valamint utána következő negyven részes sugárösszecsapást sem.

A történet rém egyszerű, ám ami már az elején feltűnő, hogy épp ettől lesz az egész olyan nagyszerű is.
Főszereplőink, Gene Starwind és a 11 éves Jim Hawking kis stílű, nagyravágyó zsoldosok a Sentinel III nevű bolygón. A zsoldos kifejezés persze túlzás, egy Starwind and Hawking nevezetű magánvállalkozás keretein belül vállalnak munkát, ami a testőrségtől kezdve az utcaseprésig akármi lehet. Egyszóval élnek, ahogy tudnak.
Egy nap, (persze szokás szerint egy végtelenül átlagos kocsmai bunyós nap) egyszerű kis testőri feladatot kap Starwind barátunk, amiről hogy-hogy nem kiderül, hogy nem is olyan könnyű, mint amilyennek először látszott.
A bérlőről ugyanis hamarjában lehull a lepel, hogy nem igazán az, akinek mondja magát, sőt maga is egy életveszélyes személy, névleg Hilda, az üldözői egy galaktikus nehézbandának tűnnek, és a végére már a saját bőrüket kell, hogy mentsék, ráadásként egy Melfina névre hallgató android is a nyakukba kerül.
Persze ez csak az elindítója azon eseményeknek, melyek az űrbe üldözik a társaságot. Az űrbe bizony, ez ugyanis egy ízig-vérig űr western, csak épp mikor nem az emberek lövöldöznek egymásra, akkor az űrhajók vívnak párbajokat.
Hőseink hajója nem is váratja magát soká. Nem akármilyen hajót mondhatnak majd magukénak, s többé-kevésbé ennek lesz majd köszönhető, hogy furábbnál furább csapattagokat szednek majd össze a hosszú út során. Bezony. Nagyon furákat.
Az említett jármű természetesen a lehető legmodernebb fejlesztés, egy titkos aszteroida állomáson tanyázó XGP15A-II, ami elég hülye név ahhoz, hogy később át is nevezzék, egy elég tragikus esemény hatására Outlaw Star-ra.
Természetesen minden és mindenki ezt a hajót, és a hozzá tartozó Melfina nevű alkatrészt szeretné megkaparintani a sorozat során, s mint később kiderül, nem is maga a hajó az érdekes, hanem ahová el tud jutni.
Idő közben hozzájuk vetődik egy Aisha Clanclan nevű (nem nevet) macskanő is, akinek mániája egy legenda, a Galactic Layline, s ekkor veszi kezdetét a galaxison átívelő kincsvadászat, noha elképzelése sincs senkinek arról, hogy ez a Layline tulajdonképpen mi is akarna lenni…

 

Főszereplők

Gene Starwind
Kocsmatöltelék, csaló, szélhámos, nőfaló zsoldos. Kis barátjával, Jim-mel együtt tartja fenn a Starwind and Hawking nevezetű vállalkozást, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
Ez természetesen mit sem változik még az Outlaw Star megkaparintásával se, így a pénzszerzés marad a fő problémája, valamint az egyik motivációja is a Layline felkereséséhez. Eleinte.
A történet előrehaladtával mind egyre több esemény tárul fel a múltjából, bár itt nem Spike Spiegel-i drámára kell gondolni.
Gyermekkorában az apja híres Földi űrhajós volt, ám egyszer rossz időben és rossz helyen kalózokba botlott, s ez természetszerűen magában hordozta a végét is.
Nagy szerencsétlenségére a kis Gene is jelen volt, s éppen hogy megúszta a dolgot, így jutott a Sentinel III-ra, egy mentőkabinnal.
Ettől fogva, míg Hildába bele nem botlott, egyszer sem hagyta el a bolygót, ugyanis rettegett a világűrtől, ám furcsamód egyben csodálta is azt.
Így aztán mondhatni gyökeres változás állt be megszokott életében, mikor elvállalta Hilda testőrségét.
A sorozat folyamán természetesen apja gyilkosaival is meg lesz a First contact, valamint az „űriszony” is kötelezően leküzdendővé válik, lévén Gene barátunk megszerzi az Outlaw Star kapitányi rangját.
Mivel Starwind csupán egy egyszerű emberi lény, szuperképességek híján a Caster Gun nevű csodafegyverével kell elboldogulnia. Nevéből adódik, hogy ez nem egy közönséges stukker, hanem varázspisztoly, pontosabban varázslövedékekkel pofozkodik, s ez nem egyszer kihúzta már a bajból.

 

Jim Hawking
Gene legjobb barátja, és munkatársa. Kis hacker a srác, igazi komputerzseni. Míg Gene a harciasabb feladatokat végzi, addig Jim mondhatni a fej a kézhez.
Folyamatosan nyaggatja Starwind-et a pénz miatt, valamint ő az egyetlen ember, aki az alapoknál valamivel többet ért az Outlaw Star kezeléséhez. Ez utóbbi nem is csoda, egész hamar megbarátkozik a központi számítógép Gilliam II nevű A.I. rendszerével. Mellesleg állandóan aggódik, és pánikol, valamint Aisha után ő a legnagyobb poénforrás.

 

Melfina

Az első számú probléma, feltűnésével kezd el valamelyest bonyolódni a történet. Alapvetően egy android, biomechanikus android, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Érzékeny lelkivilágú, és naív kis lény, nagyon fontos tagja a csapatnak: Ő a kulcs az Outlaw Star működéséhez, s később még nagyobb súly hárul szegénykére, ugyanis a Galactic Layline-hoz is erős köze lesz, ami nem kis megpróbáltatások elé állítja.
Amúgy szeret főzni, így az élelmezés lesz a főbb hobbija. Mindemellett a bandához azzal a feltétellel csatlakozott, hogy Gene segít neki a múltjának felkutatásában, Melfina ugyanis jó manga/anime szokás szerint amnéziás kicsit.

 

Aisha Clanclan

A sorozat legpoénosabb karaktere, a faját tekintve szó szerint macskanő Ctarl-ctarl. A fajára jellemző vadság és mérhetetlen fizikai erő sok problémát okoz mind magának, mind Starwind-nek, lévén nem igazán kedvelik egymást.
Aisha a Ctarl-ctarl birodalom nevében nyomoz a Galactic Layline után, s Hilda nyomán indul neki a dolognak, aki viszont a sorozat elején hamar elhalálozik. Így aztán nem marad más választása, mint Gene fülét rágni, állandó csapdákba csalva, idegesítve a palit végül pedig társulva a legénységhez, együttes erővel próbálnak ráakadni a „kincs” nyomára.
Mivel hősnőnk nem emberi lény, így emberfeletti tulajdonságokkal bír: Tűri, sőt igényli a forróságot, férfiakat megszégyenítő erejével vendéglőket tesz a földdel egyenlővé, s ha nagyon feldühítik, hatalmas, izmos tigrissé változik. Igen.
Esetleg állandó rikácsolásával az érzékenyebb hallású nézőkre jelenthet még halálos veszélyt.

 

„Twilight” Suzuka

Az abszolút bérgyilkos, a tökéletes, aki annyira laza, annyira rideg, hogy hozzá képest az abszolút nulla fok maga a Tatooine-i forróság. Becenevét onnan kapta, hogy áldozatait a munka előtt felkeresi, és jól megmondja nekik, hogy napnyugtáig van idejük élni. Ha ezt elmondta, akkor utána tényleg csak addig él az illető. J
Egyik kedvenc karakterem, állandó teázgatásával könnyen hülyére idegesítheti a nézőt, s rövid, de velős beszólásaival bármely társát porig tudja alázni.
Első találkozása Starwind-el a véletlennek köszönhető: Suzuka célpontja lett az enyhén homoszexuális Fred Luo, Starwind mecénása, és (ez bizarrul hangzik, tudom) udvarlója.
Gene legnagyobb sajnálatára szükség van a homi segítségére, így kénytelen valahogyan eltántorítani a bérgyilkos nőt feladata végrehajtásától.
Ennek eredménye az lesz, hogy Suzuka jól a nyakukon marad később, de zsenialitására tekintettel ezt a poént nem lőném le.
Az eredettörténetet tekintve, Suzukának van még, úgy ahogy kidolgozottabb háttere:
Gyermekkorában (ugyan mikor máskor, ez alap manga/anime sztori) a Kei kalózok megölték klánját és családját, s ennek hatására lett belőle bérgyilkos, a tökéletes ultra harcos. A bérgyilkolás mondhatni csupán megélhetési bűnözés számára, igazi célja a Hitoriga nevezetű Kei kalóz levadászása.
Egy fakarddal szaladgál általában, persze nem akármilyen bokken ez alapból, de még ráadásként mindenféle titkos technikákkal forgatja, így mondhatni felér egy jó fénykarddal a cucc.

 

XGP15A-II - Outlaw Star - Gilliam II

A bárka, mely otthonául szolgál valamennyi főhősnek, s a gép lelke, Gilliam, aki sokkal közelebbi rokonságban van Melfinával, mint Melfina az emberekkel.

Az XGP egy titkos fejlesztés eredménye, s mint később kiderül egész rendszere a Layline felkutatásához lett kifejlesztve.
Az Outlaw Star világában a legtöbb sci-fitől eltérően nem igazán űrhajókról, inkább űrrakétákról lehet beszélni.
Ennek megfelelően az XGP is inkább egy felturbózott Szojuzra, mintsem űrsiklóra hasonlít, s ez kifejezetten az ínyemre van, mert egy igen vagány, egyedi repülőalkalmatosságot kaptunk végeredményül.
Fegyverzete szintén elég egyedi, bár kevéssé lopta be magát a szívembe: Az űrhajók kaptak egy, vagy több kart, az XGP esetében kettőt, s ezek robotikus ujjakban végződnek, amikkel megragadják a fegyvert, s mint western hősök, lövöldöznek vele. Közelharc esetén egyéb fegyverek is használatba kerülnek.
A gépezet lelke Gilliam, az A.I. Jim-mel együtt alkotják a legtutibb műszerészpárost, s ebben nagy segítségeikre vannak a szervizrobotok, melyek mindegyike Gilliam irányítása alatt áll.
A sorozat végére nagyon összenő a páros, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Jim kipingált szervizrobotja, mely állandóan aktív, s a kölyök nyomában jár, így mindég jelen lehet Gilliam is, mintegy megtestesülve.

 

Az anime világa
Bár a sorozat nem tér ki részletesebben a galaxist formáló történelemre, az emberiség csillagok közé tett első lépéseit és a három nagy csoport alakulását, és viszonyát az egyes epizódok elején egy kommentárral ellátott kis animációk keretében megismerhetjük.
Azt érdemes tudni, hogy a scifi környezet és a űrhajózás mellett a varázslatok is jelen vannak, elég erősen, gondolom túl sok poént nem lövök le azzal, ha elárulom, a Galactic Layline-nak is köze lesz mindehhez.
Űrhajós scifi lévén természetesen több idegen fajjal is találkozik a kis csapat, mindnek meg van a maga története, van amelyik fergeteges, hatalmas poén (a világhatalomra vágyó gyilkos kaktuszok :D ) és kissé szomorú (az emberek által létrehozott, dinoszaurusz lények), de a legfontosabb a galaxisban uralkodó birodalmak és csoportulások, több bolygóval és űrállomással, melyek némelyikén hőseink is megfordulnak.
Az elsőszámú nagyhatalom az Einhorn birodalom, ez az a rendszer, ami egyben tartja a főként emberlakta bolygók és állomások irányítását. Hőseink életmódjából adódóan, valamint az XGP eredete miatt nem mondható felhőtlennek a viszony az Outlaw Star legénysége és a birodalom közt.
A második jelentősebb erőt a Kei kalózok képviselik. Ez a csoportosulás értelemszerűen a birodalom ellenében tevékenykedik, bár ahogy az lenni szokott, a mindenható kormány olykor szereti bemocskolni makulátlan kezét. :D
A kalózok lesznek amúgy a sorozat főbb varázslói, előszeretettel vetik be harci varászlataikat, gyűjtőnéven a Tao-varázslatokat. Eme erők legjelentősebb képviselői a 108 Star névre hallgató csoport, akik a különösen erős sunjutsu varázslatok birtoklói.
Harmadik "frakciónk" az Outlaw-ok, törvényen kívüli lázadók, akiket amolyan Han Solo fanbase-ként lehetne összefoglalni. Csempészkednek, kereskednek, de mindezt feketében teszik, s a lehető legnagyobb titokban.
Gene és legénysége is ebbe a csoportba sorolható, főleg hogy Hilda amúgy is Outlaw volt, így mikor vele tartottak kénytelenek voltak megismerkedni az életmóddal.
Vég ott van még ráadásnak a Ctarl-Ctarl birodalom, a macskaszerű lények hazája, ahonnan Aisha is is származik.

 

Kicsit a sorozat eredetéről és más dolgok

Mint minden jó anime, így az Outlaw Star is egy mangán alapszik, nevezetesen a Starward Warrior Knight Outlaw Star című, jelenleg is futó művön. Az író Takehiko Ito elképzelése, és az anime közt legnagyobb örömömre elég jelentős a különbség. A manga eredeti ugyanis perverz magaslatokba helyezi Gene személyét, mondhatni végigkeféli a női főszereplők majd’ mindegyikét, s noha csak három részt olvastam eddig, szerintem ez azóta mit sem változott.
Az anime maga nagyon jó ívású, ’98-as évjáratú, mondhatni az volt a műfaj legjobb időszaka, azokból az időkből származik másik két kedvencem, a Trigun, s a Cowboy Bebop is.
Sajnos, mint oly sok más dolog, úgy ez a sorozat is áldozatul esett a cenzúra szörnyetegének, így a 2001-es Toonamin való futás alatt számos jelenetet tettek „gyermekbaráttá” a grafikusok. Semmi pucérkodás, semmi Fred Luo poén, s a sorozat legbetegebb epizódja, a meleg vizes fürdős 23-ik rész egy az egyben kimaradt a sorból. Pedig Aisha vulkános jelenete a csöcsös beszólással mindent visz szerintem. :D
Összességében egy könnyed kis rajzfilm ez, galaxist átszelő kaland a javából, amit komolyan nem érdemes venni, csak szórakozni kell rajta. Noha nem ez volt az első anime sorozat, amit láttam, véleményem szerint, aki teheti, az ezzel kezdje a műfajjal való ismerkedést, nem fog csalódni.
Az utolsó pár részen kívül, végig tartja a színvonalat, bájos kis űrmese, nagy kár, hogy a végébe túl sok komolyságot erőltettek.
Természetesen itt is megjelennek az animékra jellemző grimaszok és pofák, de annak ellenére, hogy mennyire humoros darabról van szó, nem vitték túlzásba a dolgot. Ha mindenképp hasonlítanom kéne egy másik sorozathoz, nekem a Slayers ugrana be elsőre.

 

A végére az opening és az ending került, míg a kezdő dal szerintem tökéletesen passzol az anime hangulatához, addig az endinget kissé komolynak tartom, ám kétség kívül nagyon szép dal.

 

 

 

Ím elkészült immár harmadik blogom, jól lehet az előző kettő nem volt túl hosszú életű, és rajtam kívül senki sem olvasta igazán, de amúgy ennek sem adok sok esélyt. Majd eldől, hogy meddig húzom ezzel.
A lényeg, hogy személyem, aki Rykov néven ismert a virtuális körökben, immár valamennyire céltudatosan hozta létre, (én? nem is igaz, jó részt a Hús érdeme ez is :D ) ezt az újabb blog féleséget, mondhatni eléggé felnőttem ahhoz, hogy ne csak bűnözőket tegyek nevetség tárgyává (első blogom) avagy ne káromkodásokból és értelmetlen betűhalmazokból álló (második próbálkozásom) felesleges szócsépléssel terheljem az internet végtelen tárolókapacitását.

Most néhány magyarázat:
A második halálcsillag, és a sárga betűk. No, Star Wars fanatikus vagyok, ám ez a blog nem egy SW fanblog lesz, ettől ne féljen senki. :) Persze több mint valószínű, hogy párszor meg lesz említve gyermekkorom eme meghatározó filmsorozata, ám hogy a blog stílusa ilyen lett, az sokkal inkább valami perverz vágyam beteljesülése, (ismételt köszönet Húsnak) olyan érzést ad nekem, mintha valami csöves rohamosztagos bejegyzéseit írkálnám. Igen ez van. ^^

Ami várható az csak a szokásos: magánjellegű bejegyzések valami fontosabb eseményről, avagy elmémben felrejlő újabb gondolataim betűkbe foglalása, kedvenc műveim boncolgatásai mind mozgókép, mind irodalmi témában, és talán, ismétlem talán saját szerzeményeket is felpakolok majd.
Egyszóval csupa olyasmi ami a kutyát sem érdekli.

Ennyi mára. Majd jön az ihlet.